Északon kevesebb hó, a mediterrán délebbi területeken több csapadékkal.
Mind az ECM, mind a GFS október 5-e után alapvető fordulatot mutat az eddig megszokott makroszinoptikus elrendeződéshez képest. A nagykiterjedésű anticiklontól északra gyors hidegfelhalmozódás veszi kezdetét, és ez a hideg légtömeg fokozatosan dél felé terjeszkedik. Az áramlás átmenetileg zonálissá válik, viszont az Izland térségéből Skandinávia irányába vonuló ciklonok egyike viharciklonná válik, a Brit-szigetek feletti középpontú anticiklon észak felé terjeszkedik, ami megteremtheti a feltételeket az idei ősz első komolyabb hidegöblítéséhez. Ez persze csak az egyik lehetséges forgatókönyv, és a fáklya alapján nem is a legvalószínűbb, de számottevő esélyt látok arra, hogy az eddigi eseménytelen időjárásnak október első hete folyamán vége szakadjon, és a fokozódó észak-déli hőmérsékleti kontraszt felpörgesse az észak-atlanti csigagyárat. Érdekes lesz tovább figyelni az események alakulását, hogy egyelőre csak egy átmeneti kilengésről lesz-e szó, az alapvetően folytatódó AC-dominancia mellett, vagy tartós makroszinoptikus átalakulás veszi kezdetét, és az eddigi alapvetően késő nyárias időjárás végérvényesen átadja a helyét az ősznek, annak minden kellékével.
2011. 10. 10.
14:34
Előzmény:
http://matemetnet.blogspot.com/2011/10/idojaras-elorejelzes.html
A reggeli modellfutások, nyomási fáklyák, CFS alapján a jelenlegi blocking csak egy kis mellékvágány volt, a jövő héten nagy valószínűség szerint visszaáll a zonalitás. Utóbbi azt is jelenti, hogy bőven lesz még idő az addig összegyűjtött negatív hőmérsékleti anomália ledolgozására, csapadék szempontjából viszont visszatérhetünk a szétszakadó, érintő, gyenge, stb. jelzőkkel illethető hidegfrontokhoz, melyeket már nagyon jól ismerhetünk augusztusból és szeptemberből.
Tehát meglátásom szerint október második fele legalább átlagos hőmérsékletűnek (de inkább afölöttinek, elsősorban a zonalitásból adódó enyhe éjszakák miatt) és legfeljebb átlagos csapadékúnak (de inkább annál szárazabbnak) ígérkezik.
Általános variációk a téllel kapcsolatban
Én egy kicsit bonyolultabbnak látom a helyzetet. Most a tőlünk északkeletre lévő AC először alakult ki ilyen tartósan, bár hajlam, illetve rövidebb ideig tartó megjelenés korábban is előfordult.
Az első, amit nem szabad elfelejteni, hogy az ősz második felében a pozitívból negatív energiamérlegbe fordulás határa dél felé tolódik, keresztül a mérsékelt övön, ami nagyban megnehezíti egy-egy makrohelyzet tartós fennállását, mindemellett pedig az alulról már hűlő levegő miatt egy-egy blocking-AC kialakulásának esélyét növeli. Ennek gyakran következménye, hogy hol itt, hol ott jelennek meg pár napra AC-k (ami ugye szigorú definíció alapján nem is blocking).
Félretéve most ezt, azért mégis feltételezhető, hogy novemberre már normalizálódni kezd a helyzet.
Tegyük fel, hogy az atlanti erős zonalitás tartós marad (egyelőre ez a lász által említett okok miatt reális).
1. Egyelőre tegyük fel azt is, hogy az északkeleti AC is stabil lesz, vagy legalábbis ki-kiújul. Ebben az esetben az AC pontos helye nagyban meghatározza időjárásunkat.
a) Ha az AC nyugatabbra van kicsit, akkor a frontok nem érnek el, előoldalukon meleg levegő áramlik fölénk. Ha alacsonyabb szinteken is erős az áramlás, akkor száraz, meleg időre számíthatunk. Ha csak a magasban, akkor éjszakánként erősödik a ködhajlam, a tél közepe felé ez átmegy tartósan ködös, kb. állandó hőmérsékletű időbe.
b) Ha északabbra van az AC, akkor a déli oldalán kelet felől érkeznek a légtömegek, ez a tél felé egyre hidegebb, éjszaka télen már sokszor csikorgó időjárást okoz, szintén csapadék nélkül.
 |
| Hóömlés Budapesten 2010 január 31.-én |
c) Ha ÉK felé van az AC, akkor a frontok elérnek minket, gyakran borús, csapadékos időt okozva. Tél felé haladva a mediterrán ciklonok egyre inkább eluralkodhatnak, nagyon sok csapadékkal. A halmazállapot kérdését ekkor már a medik pontos helyzete szabja meg. Ekkor délnyugaton lehet a legtöbb csapadék, északnyugaton a legtöbb hó. Északnyugaton a leghidegebb, keleten a legmelegebb. No persze ez inkább átlag, a medik pontos helye nem ugyanott lesz, s így egy-egy medi esetében jelentős eltérések is lehetnek. Szóval ez egy igen változékony verzió.
Fontos, hogy a nyugaton lévő zonalitás nem kedvez a medik kialakulásának, medik helyett inkább a mostanihoz hasonló hidegcseppek lehetnek, főleg eleinte. Ez a talajszinten melegebb időjárással jár, mintha a medik behúznák északról a hideget talajon is. Viszont a téli konvektív események valószínűsége így nagyobb lehet.
Most lépjünk ki a Kárpát-medencéből, és nézzük meg, hogy az előző feltételezés kontinentális léptékben mit okoz!
A szibériai AC valamennyire biztosan erősödni fog télen. Ha tartósan fennáll az ÉK-Európai AC, akkor annak keleti oldalán, valahol az Ural-hg környékén lesznek hidegleszakadások, amik hóval is ellátják Nyugat-Szibériát. Amikor ezt a területet megközelíti a szibériai maximum, akkor felgyorsul nyugat felé terjeszkedése. Ekkor két dolog történhet. Ha össze tud kapcsolódni az Ék-Eu AC-vel, akkor azt kitöltheti a hideg levegője. Ennek kisebb a valószínűsége az Ural jelenléte miatt. Valószínűbb, hogy a két AC közötti hidegleszakadások nyugat felé tolódnak, ami eltolja a mi AC-nkat is, aminek következtében az könnyen legyengülhet.
Ez a 2. verzió (függetlenül a mi AC-nk őszi erősségétől, elég gyakori forgatókönyv kontinentális viszonylatban). Ebben tehát azt tesszük fel, hogy az AC leépül, s ezután átmenetileg zonalitás áll be, a maga ismert téli időjárásával. Az lényeges, hogy ez mikor következik be. Ha elég hamar, akkor a kelet felől nyugat felé tolódó hidegleszakadások még télen elérnek minket, s a tél vége, tavasz eleje ilyenkor gyakran hidegre sikeredik. Ha viszont túl későn, akkor maradhat a zonalitás egész télen.
A szibériai maximum, mint időszakos akciócentrum, téli megjelenése miatt a zonális áramlások a nyugati peremén északnak fordulnak, s azok meridionális légcserét indítanak el. Ez gyakran nem is az újabb hidegleszakadások nyugatra tolódását, hanem az első hidegleszakadástól nyugatra újabb AC kialakulását eredményezi. A lényug, hogy a meridionális elmozdulás az alapáramláshoz képest a légtömeget mindig nyugat felé(!) mozdítja. Ezek egyfajta topografikus Rossby-hullámok.
A zonalitás és a szibériai maximum erőssége együttesen határozza meg elsősorban, hogy milyen gyorsan jön kelet felől, és hogy meddig jut egyáltalán a tél. Másodsorban az egyes hidegleszakadások erősségét és mélységét határozzák meg a hidegmagok elhelyezkedése illetve a zonális szakaszon a hőkontraszt, ez közvetett módon kis mértékben szintén befolyásolhatja a hideg közeledtét.
Mindez, amit leírtam, egy viszonylag általános séma, ami a mérsékelt övben jellemző klímaviszonyok mellett a leggyakrabban tud kialakulni, beleértve azt, hogy egy őszi északkelet-európai AC erre milyen hatással van. A véleményem tehát, hogy túl nagy hatással hazánk szemszögéből inkább csak a tél elejéig lehet. Ahhoz, hogy télen is fennmaradjon tartósan, a szibériai maximum szokatlan gyengesége kellene, ami a hideg AC-kra nem jellemző okokból alakulhatna ki, tehát az általános sémába nem illő dolognak kellene történnie (ami persze elő is fordulhat).
Frissítve: 2011. 11. 27.
Egészen érdekessé váltak a kilátások. A folytatásban azzal,hogy félzonális,majd jelenlegi állás szerint jövő hétvége táján újra blockingra hajazó felállás miatt gyökeresen változás valószínű. Egyelőre jövő hét elején jó erős előoldalt kaphatunk,akár kellemes hőmérsékletekkel,majd a nagy modellek egybehangzó véleménye szerint a teknő jövő péntek-szombat táján fölénk helyeződhet,miközben újra visszaváltana a felállás blockingra,de ezúttal már nyugaton épülne fel az AC. A teknő fölénk,illetve a Földközi-tenger középső medencéje fölé helyeződésével,annak még mindig meleg hőmérséklete miatt mediterrán cklonok sorozata képződne jelen állás szerint,amiknek útja rajtunk vezetne keresztül nagyrészt. Ettől kezdve válik bizonytalanná a jövőkép.
Konklúzió: az nagyon valószínű,hogy jövő hétvégétől kezdve csapadékos időszak következhet,akár jelentősebb csapadékkal végre. Eleinte a magasabb hőmérsékletek miatt ez mindenütt esőt jelenthetne,de később a nyugati országrészben a folyamat átmehet havazásba is.
, másodszor pedig, hogy a Kara-tenger a 2007-es mélypontja után évről-évre magasabb jégborítással "delelhet", köszönhetően Szevernaja Zemlja körüli makacs jégmezőnek:
