Kevesen tudják (és még leírva is alig hihető), de a kristálytiszta égbolton akár 250-300 kilométerről is tisztán és élesen láthatjuk egy-egy magányos zivatarcella magasra törő üllőjét.
Csütörtök este 20:04-kor a Bükk lábánál éppen egy ilyen, magányos óriás jelent meg az Időkép radarján, amelyet nagyon sokan, igen messziről is lencsevégre kaptak a sötétedő égbolt peremén. A cella azért nyújtot kivételesen szép látványt, mert bár a nap a földről nézve már lenyugodott, utolsó sugarai mégis megfestették a talán 10 kilométernél is feljebb jutó hatalmas, masszív felhőtömböt.
Utána pedig, ahogy megindult a csapadék-kiválás, a villámtevékenység is megélénkült, ami szintén számtalan csodálatos fotót eredményezett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése