Nyaranta egyre hosszabb ideig hajózhatóak a tengeri átjárók az Északi-sarknál.
A globális felmelegedés hatására az elmúlt évek nyarain mind hosszabb és hosszabb ideig lehetett használni a jeges-tengeri kereskedelmi útvonalakat. Idén szeptemberben pedig, amikor Kanada egy kutatóhajót indított a térségbe, kiderült, hogy még az őszi hónapban is alig borítja jég Földünk északi pólusát. Műholdas felvételek szerint 1979 óta minden évben egy Magyarországnyi területtel lesz kisebb az Északi-sark jégpáncélja, és egyre gyakrabban előfordul, hogy átmenetileg szinte teljesen eltűnik a jégtakaró.
Ha ez így folytatódik, akkor 2030-ra minden nyáron minimum négy hétig hajózható lesz az Északnyugati-átjáró, melyet a történelem során sok állam próbált magának megszerezni. Az átjáró ugyanis az Atlanti- és a Csendes-óceánt köti össze, és ezzel kiválthatja a Panama-csatorna használatát; így például az északi országok közti kereskedelmi útvonal több ezer kilométerrel rövidebb lehet, ami idő és üzemanyag tekintetében sokkal kezdvezőbb.
Hasonlóakat lehet elmondani az Oroszország és az Ázsia távol-keleti része közti kapcsolatot biztosító Északkelti-átjáróról is, mely a Szuezi-csatorna használatával szemben ígér hatékonyabb megoldást, és a másik átjáróhoz hasonlóan szintén sokáig jártó már az utóbbi években. Olyannyira, hogy 2008 nyarán 125 ezer éve valószínűleg először fordult elő, hogy a két útvonal egyszerre volt hajózható.
Az üzemanyag-spórolás mellett azonban káros hatásai is lehetnek az új útvonalaknak: egy-egy környezeti katasztrófa a forgalom növekedésével nagyobb valószínűséggel következhet be (nemegyszer eddig is csak a szerencsén múlt, hogy nem keletkezett nagyobb kár a hajók megfeneklésekor), és a tengeri élővilág nyugalmát is előre nem látható módon zavarhatja meg az évente több tucat tanker és szállítóhajó, valamint a jégolvadás hatása is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése